| MICIMACKÓ KUCKÓJA : Kilencedik fejezet, amelyben Füles megtalálja a kidőlt fát, és Bagoly el is foglalja |
Kilencedik fejezet, amelyben Füles megtalálja a kidőlt fát, és Bagoly el is foglalja
Alan Alexander Milne: Micimackó kuckója
Fordította: Karinty Frigyes
Kilencedik fejezet,
amelyben Füles megtalálja a kidőlt fát és Bagoly el is foglalja
Járta Micimackó a Százholdas Pagonyt. Ott állt, ott bámészkodott, ahol azelőtt a Bagoly háza volt... Bizony, az most nem festett háznak. Olyan volt, mint egy fa, amit kidöntött a szél. Ha meg a házadnak ilyen pofája van, akkor itt az ideje, hogy más lakás után nézzél. Micimackó „Titokzatos Izenet”-et talált aznap reggel a kuckója előtt: „ÚJ LAKÁST KERESEK BAGOJNAK TE IS UTÁNANÉZHETNÉL HALLOD NYUSZI.” Míg azon törte a fejét, hogy ez mit jelenthet, Nyuszi ott termett és megmagyarázta.
- Hagytam ám ilyen üzenetet a többieknek is - mondta Nyuszi -, megmagyaráztam mindnek, mit jelent; most ők is fognak keresni. Na isten áldjon, elég dolgom van. - És már szaladt is. Micimackó lassan kocogott utána. Volt neki különb dolga; még hogy ő keressen új lakást Bagolynak! Előbb úgyis verset kell írni a régi lakásról. Malackának ezt a verset már napokkal ezelőtt megígérte. Azóta, ha találkoztak - nem mintha Malacka sürgette volna, de az ember érezte, hogy mért nem sürgeti. Ha csak említeni mertek előtte olyasmit: FA, MADZAG, SZEKRÉNY, ÉJJELI VIHAROK - Malacka orra vörösre gyulladt. Ilyenkor hamar másról kezdett beszélni.
„Mert ez se könnyű feladat - mondta Micimackó magában ahogy ott állt és nézte az elmúlt Otthont. - A zümmögés, a költészet... nem lehet ám ezeket csak úgy megkapni a boltban; hatalmunkba venni őket... Ezek olyanok, hogy inkább ők kerítenek bennünket hatalmukba! Méghozzá elébük kell menni...”
Ment és várt.
Darab ideig várt. „Na majd úgy kezdem: Fekszik egy fa itt - mert csakugyan fekszik; aztán majd meglátjuk, mi lesz.”
Így lett:
Egy Fa fekszik itt. Itten egy Fa
fekszik, mit Bagoly szeretett.
Míg állt, szerette. Őt szerette.
Barátjával dicsőítette.
(Barátja ÉN valék, ha még
e Tényt nem tudnád, kedvesem.)
S erre lett egy RE-ET-TENETES.
Re-et-tenetes vihar, mi hasra
fektette fáját. A laposra
vágott fa ellaposodott,
ah, mily rémséges állapot!
Lakása... fája... a barátja
álltuk körül, miként koporsót,
ilyet nem láttam még soha.
Malacka ekkor (A MALACKA!)
gondolt nagyot, és azt kimondta.
BÁTORSÁG - mondta és REMÉNY,
nekem kell egy MADZAG. Kemény
legyen, de inkább vékony. Mindenesetre
MADZAG LEGYEN. S ha nincs, na jó,
ám hozzatok egy Kötelet.
És a LEVÉLSZEKRÉNYT elérte.
Micimackó és Bagoly legott,
hálás köszönetet rebegve,
előtte térdre is rogyott.
(Honnan levelet szoknak szedni
„Ide levél jön!” felirattal.)
Oda nyomakodott Malacka,
s onnan intézte, áhitattal
mentési kísérleteit.
MALACKA, hős, Te! Hős bizony!
Remegtél? Nem! Hát sápítoztál?
Nem! Kúsztál, sodródtál azon
az „IDE LEVÉL JÖN CSAK”-on által.
(Én láttam ezt, kérem! Én láttam!)
Láttam Malackát, mint szaladt.
(„A Megmentőt én elhozom!”)
Egy Bagoly van veszedelemben
s egy Micimackó! Úgy bizony!
Emberek!
(Jöjjetek, és megtelt a berek.)
Segítség ide, hej, segítség!
Ordít Malacka, s jöttenek
Dicső Állat... Dicső Malacka!
S ajtót nyitottak emberek,
most a rabok kijöttenek.
Malac, éneklem tettedet.
Ez megvolna - mondta Micimackó, és háromszor egymás után elénekelte magának. - Nem olyan lett, amilyennek gondoltam, de meglett. Hát most majd eléneklem Malackának.
„ÚJ LAKÁST KERESEK A BAGOJNAK TE IS UTÁNANÉZHETNÉL HALLOD NYUSZI.”
- Ez mi? - kérdi Füles.
Nyuszi megmagyarázza.
- Mér, hát mi van a régi házával?
Nyuszi ezt is megmagyarázza.
- Nekem igazán nem mondanak el semmit - mondta Füles. - Engem semmiről se értesítenek. Pénteken lesz tizenhét napja, hogy nem szóltam senkihöz egy szót se.
- Hát tizenhét napja éppen nem lehet.
- Jövő pénteken lesz.
- S ma szombat van - mondta Nyuszi. - Az akkor tizenegy nap lenne. Pedig én magam is itt voltam ma egy hete.
- De nem diskuráltál - mondta Füles. - Nem beszélgettél. Nem mondtál semmit. Annyit mondtál: „Halló!” - és már szaladtál is. Láttam a farkadat száz méteren szaladni dombról le, és még mindig azon tűnődtem, hogy mit feleljek. Gondoltam: majd azt mondom neki, „Mi?” - de akkor már késő volt.
- Nekem akkor sietni kellett.
- Ez nem volt tisztességes üzlet. ADOK-VESZEK. Nem váltottunk szót... „Hallo-Mi?” Evvel nem messzire jut az ember, pláne, ha az egyik beszélőnek a farka mihamarabb láttávolon kívül kerül. A beszélgetés második szakaszában már nem is látszik.
- Te vagy a hibás, Füles. Sose látogattál meg egyikünket se. Mindig itt vagy, az Erdőnek ebben az egy sarkában, és várod, mikor jönnek a többiek hozzád. Miért nem mész te hozzájuk néha?
Füles kicsit hallgatott. Gondolkodott.
- Ebben lehet valami, amit mondasz, Nyuszi - mondta végre. - Kicsit elhanyagoltalak benneteket. Kicsit többet kellene mozognom. Kicsit jönnöm-mennem kellene.
- Hát ebben igazad van, Füles.
- S ha azt hallom kívülről: „Ejnye, a fene egye meg, ez a Füles” - akkor már mehetek is, ha kedvem van.
Nyuszi egy lábon állt darabig.
- Na igen - mondta -, mert nekem most úgyis mennem kell.
- Isten áldjon! - mondta Füles.
- Micsoda? Ja, igen, isten áldjon! És ha véletlenül találsz valami jó tanyát Bagoly részére, ne felejts el értesíteni.
- Majd gondom lesz rá - mondta Füles.
Nyuszi megindult.
Micimackó megtalálta Malackát és együtt indultak el a Százholdas Pagonyba.
- Te, Malacka - mondta Micimackó némileg félénken, mikor már egy darabig hallgatagon mentek egymás mellett.
- Mi az, Micimackó?
- Emlékszel te arra, mikor én neked kijelentettem, hogy egy TISZTESSÉGES MICIMACKÓ VERSET kellene írni arról a TUDODMÁRMIRŐL?
- Kijelentetted, Micimackó? - Malacka orra pirulni kezdett. - Ja, igen, emlékszem...
- Meg is írtam, Malacka...
A vörösség Malacka orráról lassan átment a fülére. Ott le is telepedett.
- Meg is írtad, Micimackó? Arról az... Izéről... mi? Mikor az az Izé... Úgy értem: csakugyan megírtad?
- Megírtam, Malacka.
Malackának fellángoltak a fülei; akart is valamit mondani, de bár köhécselt is egyet-kettőt, nem jött ki semmi. Micimackó elkezdhette:
- Hét szakból áll.
- Hét? - Malacka hallatlan közönyt tettetett. - Nem szoktak hétszer zümmögni, Micimackó...
- Hát nem is - mondta Micimackó. - Ilyet ugyanis nem írtak soha.
- A többieknek már mondtad? - kérdezte Malacka, aki egy pillanatra megállt; fölvett a földről egy ágat, és elhajította.
- Nem szóltam. Én szerettem volna tudni, neked hogy kedvesebb. Ha most itt mindjárt eldúdolom, vagy megvárjuk, amíg a többieket is megtaláljuk, és aztán valamennyiük előtt egyszerre zümmögöm?
Malacka elgondolkodott.
- Én legjobban szeretném, Micimackó, ha most itt elénekelnéd nekem. Aztán elénekelheted mindnyájunknak. Mert akkor Mindenki hallja... Én meg elfordulhatok és mondhatom: „Igen, Micimackó említette nekem.” És úgy tehetek, mintha nem is figyelnék oda.
Micimackó elzümmögte neki mind a hét verset. Malacka nem szólt semmit; hallgatta, pironkodott. Mert eddig még dicshimnuszt senki se írt Malackának (MALACKÁRÓL!). Mire Micimackó elkészült, szerette volna, ha egyiket-másikat újra elzümmögi; de nem merte kérni. Azt, amelyik úgy szólt: „MALACKA! Hős, te!” Ügyes dolog így kezdeni egy verset.
- Csakugyan elkövettem én ezeket a hőstetteket? - kérdezte végül.
- Hát - mondta Micimackó - a versben persze hogy megtetted, Malacka. Ha egyszer a vers mondja... És az emberek tudják, hogy az úgy igaz.
- Ó! - mondta Malacka. - Mert eleinte bizony egy kicsit... De a vers azt mondja: „Remegtél? Nem, nem...”
- Ez csak olyan belső remegés volt - mondta Micimackó. - És mit csináljon egy ilyen Egészen Pici Állatka? Ha egyszer kicsit remeg, belsőleg...
Malacka felsóhajtott boldogságában. Foglalkozni kezdett magával. Bátor Malacka ő...
Ahogy odaértek Bagoly régi háza tájára, hát ott volt már mindenki, kivéve Fülest. Róbert Gida vezényelt, mit, hogyan csináljanak. Nyuszi újra elmagyarázta nekik, ha esetleg nem értették volna rendesen. Mindannyian nekiláttak a munkának. Volt nagy kötelük; azon húzták fel Bagoly karosszékét, képeit meg mindenféléjét, amit kihoztak a régi lakásból. Mindent szépen bele az újba. Kanga odalenn kötözgette a kötelet, onnan kiáltott fel Bagolyhoz néha-néha:
- Ugye, ezt a régi mosogatórongyot úgyse használod már semmire? Jaj, és ez a szőnyeg, hisz ez már csupa rongy!
Bagoly pedig méltatlankodva felelgetett:
- Dehogynem, az mind kell. Hisz csak úgy tudom a bútort rendesen elhelyezni, és az különben se mosogatórongy, hanem a sálam.
Zsebibaba minduntalan felröppent a kötélen, és egy-egy újabb berendezési tárggyal jelent meg; Kangát ez zavarta kicsit, mert sose tudta, hol van Zsebibaba. Össze is veszett Bagollyal, és kijelentette neki, hogy a lakása szégyellni való Lyuk; levegőtlen és piszkos, és hogy legjobb lenne, ha ez is lejönne. Milyen rémesen néznek ki azok a kecskebékafarkak - ott ni! -, mintha a sarokból nőttek volna ki. Bagoly lenézett; kicsit csodálkozott, mert ilyesmiről nem is tudott. Majd röviden és gúnyosan felkacagott, és kijelentette, hogy azok a spongyái mosakodáshoz, s ha a népek azt se tudják már, mi a fürdőszivacs, mikor ott fekszik előttük, akkor úgyis jól nézünk ki.
- Hát... - mondta Kanga, és Zsebibaba rögtön sírni kezdett:
- Jaj, mutasd meg nekem a Bagoly fürdőspongyáját! Jaj, ott van ni, ott van ni! Ó, Bagoly! Ó, Bagoly, hisz az nem is spongya má... Tudod, mi az, Bagoly, mikor már a spongya...
De Kanga csak ennyit mondott:
- Zsebibaba, kedves!
Nagyon gyorsan mondta, mert így mégse lehet beszélni olyanokkal, akik helyesírást tudnak, és rendesen ki tudják írni: KEDD.
Mire Micimackó és Malacka odaérkeztek, már valamennyien boldogok voltak; kicsit megpihentek: meg akarták hallgatni Micimackó új dalát. Megdicsérték Micimackót; kijelentették, hogy a vers kitűnő. Malacka csak úgy odavetőleg megjegyezte:
- Ja, vagy úgy; ugye, nem rossz? Úgy értem, mint vers.
- Na és hogy állunk az új házzal? - kérdezte Micimackó. - Találtál már új lakást, Bagoly?
- Nevet már talált az új háznak - mondta Róbert Gida, aki egy fűszálat rágcsált -, most már csak a ház kell neki.
- Ez lesz az új házam neve - mondta Bagoly fontoskodva, és megmutatta, mit csinált. Négyszögletes deszkadarab volt, és rajta a ház neve:
„ODVASLAK”
Ez volt az az izgalmas pillanat, mikor valami levágódott a fáról, és ráesett Bagolyra. A felirati tábla leesett a földre; Malacka és Zsebibaba kíváncsian hajoltak fölibe.
- Ja, te vagy? - kérdezte Bagoly bosszúsan.
- Halló, Füles! - kiáltott Nyuszi. - Na nézzék! Hát itt vagy? Hát te hol voltál?
Füles rájuk se nézett.
- Jó reggelt, Róbert Gida! - mondta, és eltolta az útjából Zsebibabát és Malackát. Leült az „ODVASLAK”-ra. - Egyedül vagyunk?
- Egyedül - mondta Róbert Gida, és mosolygott magában.
- Arról értesítettek - a hír az Erdőn át szivárgott hozzám, lenn, a mocsár mellől, ahol nemigen járnak -, hogy bizonyos Személyiség lakást keres.
- Ez derék - mondta melegen Róbert Gida.
Füles lassan maga körül nézett, aztán visszafordult Róbert Gidához.
- Valaki, úgy látszik, kihallgatja a beszélgetésünket - mondta hangos suttogással. - No nem baj. Hiszen egyelőre úgyse fontos. Gyere velem, Róbert Gida, megmutatom a lakást.
Róbert Gida felugrott.
- Gyere, Micimackó! - mondta.
- Gyere, Tigris! - mondta Zsebibaba.
- Menjünk, Bagoly? - kérdezte Nyuszi.
- Várj egy kicsit! - mondta Bagoly, és felvette a felirati táblát, amelyik e pillanatban vált újra láthatóvá.
Füles visszaintegetett.
- Róbert Gida meg én egy kicsit járkálunk - mondta. - Ha Micimackót és Malackát magával hozza, örülni fogok a társaságuknak. De az ember lélegzethez szeretne jutni...
- Rendben van - mondta Nyuszi, aki örült, hogy rábíztak valamit, és maradhat. - Majd lehozzuk a többi dolgokat is. No, Tigris: hol az a kötél? Mi az, Bagoly?
Bagoly, aki most vette észre, hogy új lakáscíme „ELMÁZOLÓDOTT”, szigorúan köhécselt Füles irányába. De nem szólt. Füles, akinek az „ODVASLAK” a hátát díszítette, elindult a barátaival.
Nemsokára meg is találták, amit Füles talált. De mielőtt odaértek volna, Micimackó meglökte Malackát, és Malacka meglökte Micimackót. Az egyik azt mondta: „De úgy van!” - a másik rámondta: „Na de nem lehet!” - és újra: „Na de ha mondom!” S mire odaértek, hát csakugyan az volt.
- Ehun van ni! - mondta Füles büszkén, és megállt Malacka előtt. - Van már ezen név is meg minden!
- Hó - mondta Róbert Gida, mert nem tudta, hogy nevessen-e vagy mit csináljon.
- Pont Bagolynak való lakás. Nem gondolod, kis Malacka?
S Malacka ekkor egy Nemes Cselekedetet követett el; mintha álomban cselekedne. Eszébe jutott mind a gyönyörű szó, amit Micimackó dalolt róla.
- Pont Bagolynak való lakás - mondta nagyszerűen. - S remélem, boldog lesz benne. - Nagyot nyelt, kétszer is, mert igen-igen boldog volt a lelke mélyén.
- Mit gondolsz, Róbert Gida? - kérdezte Füles kicsit aggódva, mert érezte, hogy valami nincs egészen rendjén.
Róbert Gida előbb kérdezni akart valamit, de nemigen tudta, hogy kezdje.
- Hát - mondta - a lakás mindenesetre nagyon szép, s ha saját lakásodat fújta volna le a szél, neked is valahová máshová kellene menned, mi, Malacka? Te mit csinálnál, ha a te házadat fújta volna le a szél?
De még mielőtt Malacka felelhetett volna, Micimackó megelőzte.
- Velem jönne lakni - mondta. - Jönnél, Malacka?
Malacka mancsát rázta.
- Köszönöm, Micimackó - mondta. - Örömmel jönnék.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
