Az elmúlt évek gyermekcentrikus iskolaképének erősödése  folyamatában egyre nagyobb igény lép fel mind a szülők, mind a pedagógusok, egészségnevelők részéről a gyermekek önismereti, társismereti érzékenységének fejlesztésére.

A Nemzeti Alaptanterv is kiemelt jelentőséget tulajdonít a személyiségfejlesztésnek, az emberismeretnek. 

A ma társadalmában sokszor találkozunk olyan oktalan agresszióval, a gyermekekben felgyülemlett és elfojtott indulatokkal, a meg nem értéssel, a félelemmel, melyek oldása nélkül nehezedik társadalmi beilleszkedésük.

Az önmegismerést szolgáló különböző módszerek és technikák alkalmazásával lehetőség nyílik a gyermekek aktuális értékrendjébe való bepillantásra, a közösség megismerésére, a változások figyelemmel kísérésére. A gyermekek játékosan tanulják meg értékelni, elfogadni önmagukat és egymást.

A tanulási folyamat akkor lesz eredményes, ha a gyermek felfedezhet, alkothat, kielégítheti természetes kíváncsiságát, részese lehet a felfedezés örömének. A verbális és nonverbális gyakorlatok segítségével fejleszthetőek a kommunikációs készségek, a csoportfoglalkozás alatt átélt élményekkel, s azok megbeszélésével alakítható a gyermekek önmegismerésre való igénye.